A kérdés alapvetően kétfelé bontható, az egyik fele a jogi vonatkozás, törvényi szabályozás:
2017 óta jogilag kisüzemi sörfőzdének azt a főzdét nevezik, ahol évi kevesebb mint 200 000 hektoliter sört állítanak elő. Ez a szabályozás 2017 előtt 8 000 hektoliternél húzta meg a vonalat, mely alatt 50% jövedéki adókedvezménnyel támogatottak a főzdék.
Csak érdekességként: a hazai nagyüzemi sörfőzés négy legnagyobb szereplője nagyságrendileg összesen 6 000 000 hektoliter sört főz évente.
A másik oldalon az érzelmek állnak – legalábbis részünkről mindenképpen – avagy kézműves vagy kisüzemi életszagúan: kicsi főzde, minőségi alapanyagokat felhasználva készíti a rendszerint magas minőségű sört, komoly tudással, értékes eszközökkel és üzemekben, ellenőrizhető körülmények közt, kihasználva a kis mennyiségben előállított termék minden előnyét. Kísérleteznek, új ízeket fedeznek fel és mutatnak meg a világnak, változatos programokat kínálnak, tanulnak, tanítanak, edukálnak, építik a márkájukat és a legtöbb esetben önzetlenül, egymást segítve oldanak meg napi problémákat, jelennek meg fesztiválokon, szerveznek saját rendezvényeket. Jellemzően nem az árérzékeny fogyasztói réteget célozzák, így a termék előállításhoz szükséges magas minőségű alapanyagokat és a meglehetősen nagy előmunka-igényt a modern berendezések, a hatékony szervezet és a szaktudás kompenzálja, amikor a fogyasztó találkozik az árcímkével.
Kraft: az a kézműves, amely csak kevés főzde privilégiuma (jelenleg a Kraft Sör Egyesület tagjai: Armando_otocha, Balkezes, Hara’Punk, Hedon, Hoptop, Horizont, Mad Scientist, Monyo, Rothbeer, Uradalmi), ám mégis szeretne valamiben újat mutatni, új kategóriát teremteni, több és kicsit más tartalommal megtölteni a kisüzemi felhangot. Nem a kézművességben hisznek és nem a méretekben, hanem az állandó minőségben és a fejlődésben, hozzáértésben, megújulásban.
Házi sörnek a 90-es években, az első sörforradalom alkalmával megszaporodott otthoni sörfőző „mesterek” által készített italokat nevezték, melyek a legtöbb esetben kétes minőséget képviselve rontották tovább az amúgy is megtépázott sörös renomét. Ezekben az időkben nem igazán a szakma iránti érzelmek és lojalitás, kíváncsiság és alázat, hanem inkább az adórendszer hiányosságai vezettek embereket a sörfőzés rögös útjára. Mint minden hasonló esetben, itt sem tartott sokáig a kezdeti lendület, a legkisebbek és a legkevésbé minőségi termékeket előállítókat gyorsan agyoncsapta a jövedéki adó kivetése. Természetesen itt is voltak üdítő kivételek, akik azóta is szeretett szakmájukkal foglalkoztak és birodalmat építettek: Rizmajer, Fóti, Szent András… és a mai napig tevékenyen alakítják a hazai sörkultúrát.
Házi sörnek manapság a saját vagy közvetlen környezet számra, hobbiból, kíváncsiságból készített, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, rendszerint nagyon kis mennyiségben előállított sört hívjuk. Számos sörös szaküzletben lehet beszerezni sörcsomagokat, melyekben adott mennyiségű késztermékhez minden szükséges alkotó megtalálható egy leírás és recept, néha esetleg eszközök kíséretében, melyek segítségével egy átlagosan felszerelt konyhában, otthoni körülmények közt előállítható a saját sör.
A kézművesség tehát nem feltétlenül értendő a szó szoros értelmében – ezért talán helyesebb is a kisüzemi kifejezés – de mindenképpen egy magasabb minőségre való törekvést kommunikál, azzal jár kéz a kézben. További feltétel, hogy az esetek nagy részében kötődik a termékhez legalább egy név, egy ember, aki büszkén, arccal vállalja a terméket, mint szenvedélye eredményét. Sok egyéb dolog mellett ez teszi mássá, személyessé és egyedivé a kisüzemi termékeket. A kisüzemi sört szívvel és lélekkel állítják elő, van bennük egy plussz varázslat, amitől utánozhatatlanokká válnak.